Sir Alex Ferguson utolsó nagy fogásának indult, meccsenként öt millióba fájó mellényúlás lett Wilfried Zahából. Nem ő az első, megpróbáltam összegyűjteni a társait.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de az én pulzusomat nem igazán emelte meg az idei téli átigazolási szezon. Mintha kicsit megmerevedtek volna a frontok az elitben, Cuadrado beszákolásán kívül komoly csapat komoly üzletet nem is ütött nyélbe, és még az utolsó nap is sokkal csendesebb volt a szokásosnál.

Így aztán jobb híján én is arra kaptam fel a fejem, hogy a Manchester United leereszti a ballasztot, és megpróbál egy nap alatt annyi használhatatlan játékost elpasszolni, amennyit csak tud. A két fő portéka Anderson és Zaha lett, utólag belegondolva is félelmetes, mekkora bukás volt mind a kettő. Utóbbiért 11 millió fontot sikerült fizetni két évvel ezelőtt (még Ferguson volt a tettes), ezért cserébe összesen 28 percet hozott össze, két meccsen, csereként.

Ez hentesmatekkal is öt millió fontos kiadást jelent meccsenként, ami elég durva szám, de korántsem példátlan az angol foci történetében.

Andrij Sevcsenko (Chelsea, 2006, 30 millió font, 48 (30-szor kezdő) meccs)

Az Aranylabdás Seva például pont ekkora bust volt a maga idejében, eltekintve attól, hogy legalább kétszer ekkorát szólt. A világ egyik legjobbjaként első blikkre simán megérte az érte kifizetett óriási pénzt, de Londonban akkorát bukott, mint az ólajtó, 48 meccsen 9 gólt talán még Torghelle is összehozott volna a Lampard-Ballack-Makelele sorral a háta mögött. Az ukrán harmincszor volt kezdő, vagyis minden egyes ilyen alkalom 1 millió fontjába fájt Abramovicsnak, ami simán hozza a Zaha-faktort.

Andy Carroll (Liverpool, 2011, 35 millió font, 44 (26) meccs)

Fernando Torres oldalbordája, már ami az őrületes bukásokat illeti. Egy tisztességes szezon után persze minden angolnak felmegy az ára, de Carrollnál aztán tényleg elszabadult a pokol, az utolsó pillanatban csatárt kereső 'Pool ugyanis kénytelen volt 35 millió fontot fizetni érte a Newcastle-nek. Később persze kiderült, hogy nemhogy Torrest nem fogja pótolni, de a közepes szintű csatárjáték is magasra teszi neki a lécet, így aztán rövid úton lapátra tették. 44 meccs 35 millióért, ez pontosan 795 ezer font/meccses költség, ami még durvább, ha latba vesszük, hogy csak 26-szor volt kezdő, gólt pedig mindössze hatot szerzett. Most a West Hamban riogatja az ellenfeleket, közepes sikerrel.

Roque Santa Cruz (Manchester City, 2009, 17,5 millió font, 20 (6) meccs)

Úgy látszik, Angliában nagyon nehéz csatárt venni, mert koragazdag időszakában a City is szép számmal fürdött be a támadókkal, elég csak a paraguayi Roque Santa Cruzra gondolni. A Blackburntől rabolták el, egy kifejezetten jól sikerült szezon után, még egykori edzője, Mark Hughes is ment vele. Addig nem is volt gond, amíg decemberben ki nem rúgták a walesit, de az utód Roberto Mancini már nemigen számított Santa Cruzra, akiből így minden idők egyik legnagyobb bukása lett. Mindössze három gólt tudott összekaparni, ami siralmas mutató, mégis eltörpül amellett, hogy minden egyes kezdése 3 millió fontjába került a klubnak.

Robbie Keane (Liverpool, 2008, 20 millió font, 19 (16) meccs)

Az ír is Rafa Benítez legendásan hatékony transzferpolitikájanak egyik gyöngyszeme, alig került 20 millió fontba, de cserébe öt egész gólt rámolt be az ellenfelek hálójába. Pedig a spanyol bízott benne, a Mersey partján töltött fél szezonja alatt kitartóan játszatta, igaz, sok foganatja így sem volt a dolognak. Nem volt meglepetés, hogy amikor a Tottenham bejelentkezett érte, azonnal visszadobták a feladónak. Meccsenként kb. 1 millió fontba fájt ő is, igazi, hamisítatlan bust lett belőle.

Per Kröldrup (Everton, 2005, 5 millió font, 1 (1) meccs)

Anyagiakban is Zahához mérhető szereplője a listának, nem mellesleg ő az egyetlen, akinek szintén van némi köze David Moyes-hoz. A dánt egy kifejezetten jó év után vette meg az Everton, de óriási bukás lett belőle, mivel képtelen volt alkalmazkodni a meglehetősen fizikális angol ligához. Nem is játszott, egyedül az Aston Villa elleni derbi alkalmával vetette be Moyes, annak 4-0-ás vereség lett a vége. Fura sztori, mert egyébként nem volt rossz védő, simán lenyomott kétszáz A-ligás meccset Udinese- és Fiorentina-szintű csapatokban, de valamiért a zátonyon túl nem akart neki beindulni a szekér. 5 millióba került meccsenként, kimondani is szörnyű.

Juan Sebastían Verón (Chelsea, 2003, 15 millió font, 7 (5) meccs)

Az argentin nem csak a Chelsea-nél, de kevéssel korábban a Manchester Unitednél is istentelen nagy bukás lett, bár kétségtelenül utóbbi szólta a nagyobbat. Négy évig volt a Kékek játékosa, de ez alatt mindössze hét meccs jutott neki, vagyis minden pályára lépése jóval több mint két millió fontjába fájt Roman Abramovicsnak. Később persze kölcsönadták (az Internek és az Estudiantesnek), így legalább a fizetését nem kellett folyamatosan utalni, de így sincs ember, akinek ne jutna eszébe a legendás körszakáll, ha az angol foci legnagyobb bustjai kerülnek szóba.

Massimo Taibi (Manchester United, 1999, 4,5 millió font, 4 (4) meccs)

Nem Zaha volt az első, akivel Sir Alex Ferguson beleszaladt a késbe, a Schmeichel utáni nagy kapuskeresés idején is bőven akadt baki. A nagy vételnek kikiáltott Taibi például mindössze 4 meccsen kapott szerepet, de ez is elég volt, hogy hatalmas potyáival egy életre bebeteonozza a helyét a hasonló összeállításokban. 1,125 millió fontba került meccsenként, ez tizenöt évvel ezelőtt brutális összegnek számított, pláne egy kapusért cserébe.

Alberto Aquilani (Liverpool, 2009, 20 millió font, 18 (9) meccs)

Benítez sok komoly bukása közül is sikerült kiemelkednie, 20 millióért cserébe csak kilenc meccsen volt kezdő, ami bőven több mint két milliós átlagot jelent. Amikor játszott, akkor is inkább emberhátrány volt, sem támadásban, sem védekezésben nem tett hozzá a 'Pool játékához, bántóan nagy lett rá Xabi Alonso kabátja. A Juventusnál és a Milannál is megbukott kölcsönben, most épp a Fiorentinában játszik, de azt, amit annak idején Benítez várt tőle, már sosem fogja beváltani.

Nekem ők ugrottak be elsőre, de szívesen nosztalgiázom veletek, úgyhogy a kommentek között jöhet a többi elsőrangú bust.